aránytalan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

arány +‎ -talan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒraːɲtɒlɒn]
  • (file)
  • Hyphenation: arány‧ta‧lan

Adjective[edit]

aránytalan (comparative aránytalanabb, superlative legaránytalanabb)

  1. disproportionate

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative aránytalan aránytalanok
accusative aránytalant aránytalanokat
dative aránytalannak aránytalanoknak
instrumental aránytalannal aránytalanokkal
causal-final aránytalanért aránytalanokért
translative aránytalanná aránytalanokká
terminative aránytalanig aránytalanokig
essive-formal aránytalanként aránytalanokként
essive-modal aránytalanul
inessive aránytalanban aránytalanokban
superessive aránytalanon aránytalanokon
adessive aránytalannál aránytalanoknál
illative aránytalanba aránytalanokba
sublative aránytalanra aránytalanokra
allative aránytalanhoz aránytalanokhoz
elative aránytalanból aránytalanokból
delative aránytalanról aránytalanokról
ablative aránytalantól aránytalanoktól

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]