büszkeség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

büszke (proud) +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbyskɛʃeːɡ]
  • Hyphenation: büsz‧ke‧ség

Noun[edit]

büszkeség (plural büszkeségek)

  1. pride
    Büszkeség és balítélet - Pride and Prejudice (a novel by Jane Austen, first published in 1813)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative büszkeség büszkeségek
accusative büszkeséget büszkeségeket
dative büszkeségnek büszkeségeknek
instrumental büszkeséggel büszkeségekkel
causal-final büszkeségért büszkeségekért
translative büszkeséggé büszkeségekké
terminative büszkeségig büszkeségekig
essive-formal büszkeségként büszkeségekként
essive-modal
inessive büszkeségben büszkeségekben
superessive büszkeségen büszkeségeken
adessive büszkeségnél büszkeségeknél
illative büszkeségbe büszkeségekbe
sublative büszkeségre büszkeségekre
allative büszkeséghez büszkeségekhez
elative büszkeségből büszkeségekből
delative büszkeségről büszkeségekről
ablative büszkeségtől büszkeségektől
Possessive forms of büszkeség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. büszkeségem büszkeségeim
2nd person sing. büszkeséged büszkeségeid
3rd person sing. büszkesége büszkeségei
1st person plural büszkeségünk büszkeségeink
2nd person plural büszkeségetek büszkeségeitek
3rd person plural büszkeségük büszkeségeik