balszerencse

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

bal +‎ szerencse

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbɒlsɛrɛnt͡ʃɛ]
  • Hyphenation: bal‧sze‧ren‧cse

Noun[edit]

balszerencse ‎(plural balszerencsék)

  1. bad luck

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative balszerencse balszerencsék
accusative balszerencsét balszerencséket
dative balszerencsének balszerencséknek
instrumental balszerencsével balszerencsékkel
causal-final balszerencséért balszerencsékért
translative balszerencsévé balszerencsékké
terminative balszerencséig balszerencsékig
essive-formal balszerencseként balszerencsékként
essive-modal
inessive balszerencsében balszerencsékben
superessive balszerencsén balszerencséken
adessive balszerencsénél balszerencséknél
illative balszerencsébe balszerencsékbe
sublative balszerencsére balszerencsékre
allative balszerencséhez balszerencsékhez
elative balszerencséből balszerencsékből
delative balszerencséről balszerencsékről
ablative balszerencsétől balszerencséktől
Possessive forms of balszerencse
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. balszerencsém balszerencséim
2nd person sing. balszerencséd balszerencséid
3rd person sing. balszerencséje balszerencséi
1st person plural balszerencsénk balszerencséink
2nd person plural balszerencsétek balszerencséitek
3rd person plural balszerencséjük balszerencséik