becsület

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

becsül +‎ -et

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbɛt͡ʃylɛt]
  • Hyphenation: be‧csü‧let

Noun[edit]

becsület ‎(plural becsületek)

  1. honour, reputation

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative becsület becsületek
accusative becsületet becsületeket
dative becsületnek becsületeknek
instrumental becsülettel becsületekkel
causal-final becsületért becsületekért
translative becsületté becsületekké
terminative becsületig becsületekig
essive-formal becsületként becsületekként
essive-modal
inessive becsületben becsületekben
superessive becsületen becsületeken
adessive becsületnél becsületeknél
illative becsületbe becsületekbe
sublative becsületre becsületekre
allative becsülethez becsületekhez
elative becsületből becsületekből
delative becsületről becsületekről
ablative becsülettől becsületektől
Possessive forms of becsület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. becsületem becsületeim
2nd person sing. becsületed becsületeid
3rd person sing. becsülete becsületei
1st person plural becsületünk becsületeink
2nd person plural becsületetek becsületeitek
3rd person plural becsületük becsületeik

Derived terms[edit]