betyár

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Serbo-Croatian bećar, from Ottoman Turkish بیکار ‎(bekâr, bachelor), from Persian بی‌کار ‎(bikâr, unemployed, idle, vagabond).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈbɛcaːr/
  • (file)
  • Hyphenation: be‧tyár

Noun[edit]

betyár ‎(plural betyárok)

  1. (historical) highwayman, outlaw
  2. rouge, scamp, rascal

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative betyár betyárok
accusative betyárt betyárokat
dative betyárnak betyároknak
instrumental betyárral betyárokkal
causal-final betyárért betyárokért
translative betyárrá betyárokká
terminative betyárig betyárokig
essive-formal betyárként betyárokként
essive-modal
inessive betyárban betyárokban
superessive betyáron betyárokon
adessive betyárnál betyároknál
illative betyárba betyárokba
sublative betyárra betyárokra
allative betyárhoz betyárokhoz
elative betyárból betyárokból
delative betyárról betyárokról
ablative betyártól betyároktól
Possessive forms of betyár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. betyárom betyárjaim
2nd person sing. betyárod betyárjaid
3rd person sing. betyárja betyárjai
1st person plural betyárunk betyárjaink
2nd person plural betyárotok betyárjaitok
3rd person plural betyárjuk betyárjaik

Derived terms[edit]