bizonyítvány

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

bizonyít +‎ -vány

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbizoɲiːtvaːɲ]
  • (file)
  • Hyphenation: bi‧zo‧nyít‧vány

Noun[edit]

bizonyítvány (plural bizonyítványok)

  1. certificate

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bizonyítvány bizonyítványok
accusative bizonyítványt bizonyítványokat
dative bizonyítványnak bizonyítványoknak
instrumental bizonyítvánnyal bizonyítványokkal
causal-final bizonyítványért bizonyítványokért
translative bizonyítvánnyá bizonyítványokká
terminative bizonyítványig bizonyítványokig
essive-formal bizonyítványként bizonyítványokként
essive-modal
inessive bizonyítványban bizonyítványokban
superessive bizonyítványon bizonyítványokon
adessive bizonyítványnál bizonyítványoknál
illative bizonyítványba bizonyítványokba
sublative bizonyítványra bizonyítványokra
allative bizonyítványhoz bizonyítványokhoz
elative bizonyítványból bizonyítványokból
delative bizonyítványról bizonyítványokról
ablative bizonyítványtól bizonyítványoktól
Possessive forms of bizonyítvány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bizonyítványom bizonyítványaim
2nd person sing. bizonyítványod bizonyítványaid
3rd person sing. bizonyítványa bizonyítványai
1st person plural bizonyítványunk bizonyítványaink
2nd person plural bizonyítványotok bizonyítványaitok
3rd person plural bizonyítványuk bizonyítványaik