boncolás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

boncol +‎ -ás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbont͡solaːʃ]
  • Hyphenation: bon‧co‧lás

Noun[edit]

boncolás ‎(plural boncolások)

  1. autopsy

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative boncolás boncolások
accusative boncolást boncolásokat
dative boncolásnak boncolásoknak
instrumental boncolással boncolásokkal
causal-final boncolásért boncolásokért
translative boncolássá boncolásokká
terminative boncolásig boncolásokig
essive-formal boncolásként boncolásokként
essive-modal
inessive boncolásban boncolásokban
superessive boncoláson boncolásokon
adessive boncolásnál boncolásoknál
illative boncolásba boncolásokba
sublative boncolásra boncolásokra
allative boncoláshoz boncolásokhoz
elative boncolásból boncolásokból
delative boncolásról boncolásokról
ablative boncolástól boncolásoktól
Possessive forms of boncolás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. boncolásom boncolásaim
2nd person sing. boncolásod boncolásaid
3rd person sing. boncolása boncolásai
1st person plural boncolásunk boncolásaink
2nd person plural boncolásotok boncolásaitok
3rd person plural boncolásuk boncolásaik

Derived terms[edit]