cselekedet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From cselekedik +‎ -et

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈt͡ʃɛlɛkɛdɛt/
  • Hyphenation: cse‧le‧ke‧det

Noun[edit]

cselekedet ‎(plural cselekedetek)

  1. action, deed

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative cselekedet cselekedetek
accusative cselekedetet cselekedeteket
dative cselekedetnek cselekedeteknek
instrumental cselekedettel cselekedetekkel
causal-final cselekedetért cselekedetekért
translative cselekedetté cselekedetekké
terminative cselekedetig cselekedetekig
essive-formal cselekedetként cselekedetekként
essive-modal
inessive cselekedetben cselekedetekben
superessive cselekedeten cselekedeteken
adessive cselekedetnél cselekedeteknél
illative cselekedetbe cselekedetekbe
sublative cselekedetre cselekedetekre
allative cselekedethez cselekedetekhez
elative cselekedetből cselekedetekből
delative cselekedetről cselekedetekről
ablative cselekedettől cselekedetektől
Possessive forms of cselekedet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. cselekedetem cselekedeteim
2nd person sing. cselekedeted cselekedeteid
3rd person sing. cselekedete cselekedetei
1st person plural cselekedetünk cselekedeteink
2nd person plural cselekedetetek cselekedeteitek
3rd person plural cselekedetük cselekedeteik

Synonyms[edit]