cserkész

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From an otherwise unattested stem +‎ -ész. [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈt͡ʃɛrkeːs/
  • Hyphenation: cser‧kész

Noun[edit]

cserkész ‎(plural cserkészek)

  1. scout (member of the scout movement)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative cserkész cserkészek
accusative cserkészt cserkészeket
dative cserkésznek cserkészeknek
instrumental cserkésszel cserkészekkel
causal-final cserkészért cserkészekért
translative cserkésszé cserkészekké
terminative cserkészig cserkészekig
essive-formal cserkészként cserkészekként
essive-modal
inessive cserkészben cserkészekben
superessive cserkészen cserkészeken
adessive cserkésznél cserkészeknél
illative cserkészbe cserkészekbe
sublative cserkészre cserkészekre
allative cserkészhez cserkészekhez
elative cserkészből cserkészekből
delative cserkészről cserkészekről
ablative cserkésztől cserkészektől
Possessive forms of cserkész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. cserkészem cserkészeim
2nd person sing. cserkészed cserkészeid
3rd person sing. cserkésze cserkészei
1st person plural cserkészünk cserkészeink
2nd person plural cserkészetek cserkészeitek
3rd person plural cserkészük cserkészeik

Derived terms[edit]

(Compound words):

See also[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6