egyenlő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

egyen +‎ -l ‎(verbal suffix) +‎ ‎(present participle suffix) [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈɛɟɛnløː/
  • Hyphenation: egyen‧lő

Adjective[edit]

egyenlő (comparative egyenlőbb, superlative legegyenlőbb)

  1. equal

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, front rounded harmony)
singular plural
nominative egyenlő egyenlők
accusative egyenlőt egyenlőket
dative egyenlőnek egyenlőknek
instrumental egyenlővel egyenlőkkel
causal-final egyenlőért egyenlőkért
translative egyenlővé egyenlőkké
terminative egyenlőig egyenlőkig
essive-formal egyenlőként egyenlőkként
essive-modal
inessive egyenlőben egyenlőkben
superessive egyenlőn egyenlőkön
adessive egyenlőnél egyenlőknél
illative egyenlőbe egyenlőkbe
sublative egyenlőre egyenlőkre
allative egyenlőhöz egyenlőkhöz
elative egyenlőből egyenlőkből
delative egyenlőről egyenlőkről
ablative egyenlőtől egyenlőktől
Inflection (plural in -ek, front rounded harmony)
singular plural
nominative egyenlő egyenlőek
accusative egyenlőt egyenlőeket
dative egyenlőnek egyenlőeknek
instrumental egyenlővel egyenlőekkel
causal-final egyenlőért egyenlőekért
translative egyenlővé egyenlőekké
terminative egyenlőig egyenlőekig
essive-formal egyenlőként egyenlőekként
essive-modal
inessive egyenlőben egyenlőekben
superessive egyenlőn egyenlőeken
adessive egyenlőnél egyenlőeknél
illative egyenlőbe egyenlőekbe
sublative egyenlőre egyenlőekre
allative egyenlőhöz egyenlőekhez
elative egyenlőből egyenlőekből
delative egyenlőről egyenlőekről
ablative egyenlőtől egyenlőektől

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6