elem

See also: Appendix:Variations of "elem"

English

Noun

elem

1. (Philippines, colloquial) Clipping of elementary (elementary school).

Anagrams

• mele, leme, LEEM, Emel

Hungarian

Etymology

First attested in 1808. Shortened from Hungarian obsolete elementum, from Latin elementum.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlɛm]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: elem
• Rhymes: -ɛm

Noun

elem (plural elemek)

1. battery (a device that produces electricity)

   Synonyms: telep, akkumulátor

2. (chemistry) chemical element

   Synonym: kémiai/vegyi elem

3. element, component, constituent

   Synonyms: tag, rész, alkotórész, alkotóelem, összetevő, komponens

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	elem	elemek
accusative	elemet	elemeket
dative	elemnek	elemeknek
instrumental	elemmel	elemekkel
causal-final	elemért	elemekért
translative	elemmé	elemekké
terminative	elemig	elemekig
essive-formal	elemként	elemekként
essive-modal	—	—
inessive	elemben	elemekben
superessive	elemen	elemeken
adessive	elemnél	elemeknél
illative	elembe	elemekbe
sublative	elemre	elemekre
allative	elemhez	elemekhez
elative	elemből	elemekből
delative	elemről	elemekről
ablative	elemtől	elemektől
non-attributive possessive – singular	elemé	elemeké
non-attributive possessive – plural	eleméi	elemekéi

Possessive forms of elem

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elemem	elemeim
2nd person sing.	elemed	elemeid
3rd person sing.	eleme	elemei
1st person plural	elemünk	elemeink
2nd person plural	elemetek	elemeitek
3rd person plural	elemük	elemeik

Derived terms

• elemes
• elemez
• elemi
• elemista
• elemű

Compound words with this term at the beginning

• elemátalakítás
• elemcsoport
• elemfajta
• elemgyakoriság
• elemkészlet
• elemlámpa
• elemmolekula
• elemszám
• elemszilárdulás

Compound words with this term at the end

• adatelem
• alapelem
• alkotóelem
• bútorelem
• ceruzaelem
• detektorelem
• díszítőelem
• életelem
• építőelem
• épületelem
• érzékelőelem
• falazóelem
• falelem
• fényelem
• fűtőelem
• galvánelem
• gépelem
• gombelem
• góliátelem
• halogénelem
• hídelem
• hőelem
• jelentéselem
• kabaréelem
• kapcsolóelem
• keretelem
• kötőelem
• laposelem
• lételem
• lőelem
• mikroelem
• napelem
• normálelem
• nullelem
• nyomelem
• ötvözőelem
• őselem
• panelelem
• részelem
• rúdelem
• stíluselem
• szárazelem
• színelem
• szóelem
• termoelem
• térelem
• tömítőelem
• villanyelem
• Volta-elem
• zajelem
• zseblámpaelem

Expressions

• elemébe jön
• elemében van
• kémiai elem

Further reading

• elem in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• elem in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).

Middle Welsh

Alternative forms

• elym

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈelem/

Verb

elem

1. first-person plural imperfect subjunctive of mynet

Welsh

Pronunciation

• (North Wales) IPA^(key): /ˈɛlɛm/
• (South Wales) IPA^(key): /ˈeːlɛm/, /ˈɛlɛm/

Verb

elem

1. (literary) first-person plural imperfect subjunctive of mynd