ellentmondás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ellent +‎ mondás[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlːɛntmondaːʃ]
  • Hyphenation: el‧lent‧mon‧dás

Noun[edit]

ellentmondás (plural ellentmondások)

  1. contradiction (statement that contradicts itself)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ellentmondás ellentmondások
accusative ellentmondást ellentmondásokat
dative ellentmondásnak ellentmondásoknak
instrumental ellentmondással ellentmondásokkal
causal-final ellentmondásért ellentmondásokért
translative ellentmondássá ellentmondásokká
terminative ellentmondásig ellentmondásokig
essive-formal ellentmondásként ellentmondásokként
essive-modal
inessive ellentmondásban ellentmondásokban
superessive ellentmondáson ellentmondásokon
adessive ellentmondásnál ellentmondásoknál
illative ellentmondásba ellentmondásokba
sublative ellentmondásra ellentmondásokra
allative ellentmondáshoz ellentmondásokhoz
elative ellentmondásból ellentmondásokból
delative ellentmondásról ellentmondásokról
ablative ellentmondástól ellentmondásoktól
Possessive forms of ellentmondás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ellentmondásom ellentmondásaim
2nd person sing. ellentmondásod ellentmondásaid
3rd person sing. ellentmondása ellentmondásai
1st person plural ellentmondásunk ellentmondásaink
2nd person plural ellentmondásotok ellentmondásaitok
3rd person plural ellentmondásuk ellentmondásaik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2