elnök

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Shortening of the former elölülnök, a loan translation of the German Vorsitzender (chairman) (literally, "one who sits in front").

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlnøk]
  • (file)
  • Hyphenation: el‧nök

Noun[edit]

elnök (plural elnökök)

  1. chairman, president

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative elnök elnökök
accusative elnököt elnököket
dative elnöknek elnököknek
instrumental elnökkel elnökökkel
causal-final elnökért elnökökért
translative elnökké elnökökké
terminative elnökig elnökökig
essive-formal elnökként elnökökként
essive-modal
inessive elnökben elnökökben
superessive elnökön elnökökön
adessive elnöknél elnököknél
illative elnökbe elnökökbe
sublative elnökre elnökökre
allative elnökhöz elnökökhöz
elative elnökből elnökökből
delative elnökről elnökökről
ablative elnöktől elnököktől
Possessive forms of elnök
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elnököm elnökeim
2nd person sing. elnököd elnökeid
3rd person sing. elnöke elnökei
1st person plural elnökünk elnökeink
2nd person plural elnökötök elnökeitek
3rd person plural elnökük elnökeik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):