elnök

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Shortening of the former elölülnök (literally, "one who sits in front"), calque of German Vorsitzender (chairman).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlnøk]
  • (file)
  • Hyphenation: el‧nök

Noun[edit]

elnök (plural elnökök)

  1. chairman, president

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative elnök elnökök
accusative elnököt elnököket
dative elnöknek elnököknek
instrumental elnökkel elnökökkel
causal-final elnökért elnökökért
translative elnökké elnökökké
terminative elnökig elnökökig
essive-formal elnökként elnökökként
essive-modal elnökül
inessive elnökben elnökökben
superessive elnökön elnökökön
adessive elnöknél elnököknél
illative elnökbe elnökökbe
sublative elnökre elnökökre
allative elnökhöz elnökökhöz
elative elnökből elnökökből
delative elnökről elnökökről
ablative elnöktől elnököktől
non-attributive
possessive - singular
elnöké elnököké
non-attributive
possessive - plural
elnökéi elnökökéi
Possessive forms of elnök
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elnököm elnökeim
2nd person sing. elnököd elnökeid
3rd person sing. elnöke elnökei
1st person plural elnökünk elnökeink
2nd person plural elnökötök elnökeitek
3rd person plural elnökük elnökeik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):