erkölcstelen
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From erkölcs (“morality”) + -telen (“-less, without”, privative adjective-forming suffix).
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]erkölcstelen (comparative erkölcstelenebb, superlative legerkölcstelenebb)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | erkölcstelen | erkölcstelenek |
| accusative | erkölcstelent | erkölcsteleneket |
| dative | erkölcstelennek | erkölcsteleneknek |
| instrumental | erkölcstelennel | erkölcstelenekkel |
| causal-final | erkölcstelenért | erkölcstelenekért |
| translative | erkölcstelenné | erkölcstelenekké |
| terminative | erkölcstelenig | erkölcstelenekig |
| essive-formal | erkölcstelenként | erkölcstelenekként |
| essive-modal | erkölcstelenül | — |
| inessive | erkölcstelenben | erkölcstelenekben |
| superessive | erkölcstelenen | erkölcsteleneken |
| adessive | erkölcstelennél | erkölcsteleneknél |
| illative | erkölcstelenbe | erkölcstelenekbe |
| sublative | erkölcstelenre | erkölcstelenekre |
| allative | erkölcstelenhez | erkölcstelenekhez |
| elative | erkölcstelenből | erkölcstelenekből |
| delative | erkölcstelenről | erkölcstelenekről |
| ablative | erkölcstelentől | erkölcstelenektől |
| non-attributive possessive – singular |
erkölcstelené | erkölcsteleneké |
| non-attributive possessive – plural |
erkölcstelenéi | erkölcstelenekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- erkölcstelen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- erkölcstelen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).