esemény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the es- stem of esik +‎ -emény

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛʃɛmeːɲ]
  • (file)
  • Hyphenation: ese‧mény

Noun[edit]

esemény (plural események)

  1. event

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative esemény események
accusative eseményt eseményeket
dative eseménynek eseményeknek
instrumental eseménnyel eseményekkel
causal-final eseményért eseményekért
translative eseménnyé eseményekké
terminative eseményig eseményekig
essive-formal eseményként eseményekként
essive-modal
inessive eseményben eseményekben
superessive eseményen eseményeken
adessive eseménynél eseményeknél
illative eseménybe eseményekbe
sublative eseményre eseményekre
allative eseményhez eseményekhez
elative eseményből eseményekből
delative eseményről eseményekről
ablative eseménytől eseményektől
Possessive forms of esemény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. eseményem eseményeim
2nd person sing. eseményed eseményeid
3rd person sing. eseménye eseményei
1st person plural eseményünk eseményeink
2nd person plural eseményetek eseményeitek
3rd person plural eseményük eseményeik

Derived terms[edit]

(Compound words):