esemény

Hungarian

Etymology

From the es- stem of esik +‎ -emény.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛʃɛmeːɲ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ese‧mény

Noun

esemény (plural események)

1. event

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	esemény	események
accusative	eseményt	eseményeket
dative	eseménynek	eseményeknek
instrumental	eseménnyel	eseményekkel
causal-final	eseményért	eseményekért
translative	eseménnyé	eseményekké
terminative	eseményig	eseményekig
essive-formal	eseményként	eseményekként
essive-modal	—	—
inessive	eseményben	eseményekben
superessive	eseményen	eseményeken
adessive	eseménynél	eseményeknél
illative	eseménybe	eseményekbe
sublative	eseményre	eseményekre
allative	eseményhez	eseményekhez
elative	eseményből	eseményekből
delative	eseményről	eseményekről
ablative	eseménytől	eseményektől
non-attributive possessive – singular	eseményé	eseményeké
non-attributive possessive – plural	eseményéi	eseményekéi

Possessive forms of esemény

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	eseményem	eseményeim
2nd person sing.	eseményed	eseményeid
3rd person sing.	eseménye	eseményei
1st person plural	eseményünk	eseményeink
2nd person plural	eseményetek	eseményeitek
3rd person plural	eseményük	eseményeik

Derived terms

• eseménytelen

(Compound words):

• eseménydús
• eseményhorizont

Further reading

• esemény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• esemény in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).