főnök

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: fonok and fónok

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈføːnøk]
  • Hyphenation: fő‧nök
  • Rhymes: -øk

Etymology 1

[edit]

+‎ -nök

Noun

[edit]

főnök (plural főnökök)

  1. chief, boss
    Synonyms: vezető, vezér, igazgató
    Antonym: beosztott
Declension
[edit]
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative főnök főnökök
accusative főnököt főnököket
dative főnöknek főnököknek
instrumental főnökkel főnökökkel
causal-final főnökért főnökökért
translative főnökké főnökökké
terminative főnökig főnökökig
essive-formal főnökként főnökökként
essive-modal
inessive főnökben főnökökben
superessive főnökön főnökökön
adessive főnöknél főnököknél
illative főnökbe főnökökbe
sublative főnökre főnökökre
allative főnökhöz főnökökhöz
elative főnökből főnökökből
delative főnökről főnökökről
ablative főnöktől főnököktől
non-attributive
possessive - singular
főnöké főnököké
non-attributive
possessive - plural
főnökéi főnökökéi
Possessive forms of főnök
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. főnököm főnökeim
2nd person sing. főnököd főnökeid
3rd person sing. főnöke főnökei
1st person plural főnökünk főnökeink
2nd person plural főnökötök főnökeitek
3rd person plural főnökük főnökeik
Derived terms
[edit]
Compound words

Etymology 2

[edit]

főn (foehn, a type of wind) +‎ -ök (plural suffix)

Noun

[edit]

főnök

  1. nominative plural of főn

Further reading

[edit]
  • főnök in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN