főnök

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: fonok

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈføːnøk]
  • Hyphenation: fő‧nök

Etymology 1[edit]

+‎ -nök

Noun[edit]

főnök (plural főnökök)

  1. chief, boss
Declension[edit]
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative főnök főnökök
accusative főnököt főnököket
dative főnöknek főnököknek
instrumental főnökkel főnökökkel
causal-final főnökért főnökökért
translative főnökké főnökökké
terminative főnökig főnökökig
essive-formal főnökként főnökökként
essive-modal
inessive főnökben főnökökben
superessive főnökön főnökökön
adessive főnöknél főnököknél
illative főnökbe főnökökbe
sublative főnökre főnökökre
allative főnökhöz főnökökhöz
elative főnökből főnökökből
delative főnökről főnökökről
ablative főnöktől főnököktől
Possessive forms of főnök
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. főnököm főnökeim
2nd person sing. főnököd főnökeid
3rd person sing. főnöke főnökei
1st person plural főnökünk főnökeink
2nd person plural főnökötök főnökeitek
3rd person plural főnökük főnökeik

Etymology 2[edit]

főn +‎ -ök

Noun[edit]

főnök

  1. nominative plural of főn