felsőfokú

Hungarian

Etymology

Either from felsőfok +‎ -ú (adjective-forming suffix denoting possession or similarity) or felső +‎ fokú.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛlʃøːfokuː]
• Hyphenation: fel‧ső‧fo‧kú
• Rhymes: -kuː

Adjective

felsőfokú (not comparable)

1. expert level, college, university

   felsőfokú végzettség ― college education

2. (grammar) superlative

   Coordinate terms: alapfokú, középfokú

   felsőfokú melléknév ― superlative adjective

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	felsőfokú	felsőfokúak
accusative	felsőfokút	felsőfokúakat
dative	felsőfokúnak	felsőfokúaknak
instrumental	felsőfokúval	felsőfokúakkal
causal-final	felsőfokúért	felsőfokúakért
translative	felsőfokúvá	felsőfokúakká
terminative	felsőfokúig	felsőfokúakig
essive-formal	felsőfokúként	felsőfokúakként
essive-modal	—	—
inessive	felsőfokúban	felsőfokúakban
superessive	felsőfokún	felsőfokúakon
adessive	felsőfokúnál	felsőfokúaknál
illative	felsőfokúba	felsőfokúakba
sublative	felsőfokúra	felsőfokúakra
allative	felsőfokúhoz	felsőfokúakhoz
elative	felsőfokúból	felsőfokúakból
delative	felsőfokúról	felsőfokúakról
ablative	felsőfokútól	felsőfokúaktól
non-attributive possessive - singular	felsőfokúé	felsőfokúaké
non-attributive possessive - plural	felsőfokúéi	felsőfokúakéi