From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search





From Old Hungarian gyimilcs, borrowed from an Oghur language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries), from Proto-Turkic *yẹ̄miĺč (fruit). Cognates include Bashkir емеш (yemeş), Chuvash ҫимӗҫ (śimĕś).


  • IPA(key): [ˈɟymølt͡ʃ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: gyü‧mölcs
  • Rhymes: -ølt͡ʃ



gyümölcs (plural gyümölcsök)

  1. (botany) fruit
  2. fruit (an end result, effect, or consequence; advantageous or disadvantageous result)


Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative gyümölcs gyümölcsök
accusative gyümölcsöt gyümölcsöket
dative gyümölcsnek gyümölcsöknek
instrumental gyümölccsel gyümölcsökkel
causal-final gyümölcsért gyümölcsökért
translative gyümölccsé gyümölcsökké
terminative gyümölcsig gyümölcsökig
essive-formal gyümölcsként gyümölcsökként
inessive gyümölcsben gyümölcsökben
superessive gyümölcsön gyümölcsökön
adessive gyümölcsnél gyümölcsöknél
illative gyümölcsbe gyümölcsökbe
sublative gyümölcsre gyümölcsökre
allative gyümölcshöz gyümölcsökhöz
elative gyümölcsből gyümölcsökből
delative gyümölcsről gyümölcsökről
ablative gyümölcstől gyümölcsöktől
possessive - singular
gyümölcsé gyümölcsöké
possessive - plural
gyümölcséi gyümölcsökéi
Possessive forms of gyümölcs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gyümölcsöm gyümölcseim
2nd person sing. gyümölcsöd gyümölcseid
3rd person sing. gyümölcse gyümölcsei
1st person plural gyümölcsünk gyümölcseink
2nd person plural gyümölcsötök gyümölcseitek
3rd person plural gyümölcsük gyümölcseik

Derived terms

Compound words with this term at the beginning
Compound words with this term at the end

Further reading