gyomirtó

Hungarian

Etymology

gyom (“weed”) +‎ irtó (“killer”), from irt (“to kill, destroy”) + -ó (“present participle suffix”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɟomirtoː]
• Hyphenation: gyom‧ir‧tó
• Rhymes: -toː

Noun

gyomirtó (plural gyomirtók)

1. weedkiller (a chemical agent that destroys weeds)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	gyomirtó	gyomirtók
accusative	gyomirtót	gyomirtókat
dative	gyomirtónak	gyomirtóknak
instrumental	gyomirtóval	gyomirtókkal
causal-final	gyomirtóért	gyomirtókért
translative	gyomirtóvá	gyomirtókká
terminative	gyomirtóig	gyomirtókig
essive-formal	gyomirtóként	gyomirtókként
essive-modal	—	—
inessive	gyomirtóban	gyomirtókban
superessive	gyomirtón	gyomirtókon
adessive	gyomirtónál	gyomirtóknál
illative	gyomirtóba	gyomirtókba
sublative	gyomirtóra	gyomirtókra
allative	gyomirtóhoz	gyomirtókhoz
elative	gyomirtóból	gyomirtókból
delative	gyomirtóról	gyomirtókról
ablative	gyomirtótól	gyomirtóktól
non-attributive possessive - singular	gyomirtóé	gyomirtóké
non-attributive possessive - plural	gyomirtóéi	gyomirtókéi

Possessive forms of gyomirtó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gyomirtóm	gyomirtóim
2nd person sing.	gyomirtód	gyomirtóid
3rd person sing.	gyomirtója	gyomirtói
1st person plural	gyomirtónk	gyomirtóink
2nd person plural	gyomirtótok	gyomirtóitok
3rd person plural	gyomirtójuk	gyomirtóik

Synonyms

• gyomirtó szer