hullám

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈhulːaːm]
  • (file)
  • Hyphenation: hul‧lám

Etymology 1[edit]

From the verb hull +‎ -ám

hullám

Noun[edit]

hullám ‎(plural hullámok)

  1. wave
Declension[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative hullám hullámok
accusative hullámot hullámokat
dative hullámnak hullámoknak
instrumental hullámmal hullámokkal
causal-final hullámért hullámokért
translative hullámmá hullámokká
terminative hullámig hullámokig
essive-formal hullámként hullámokként
essive-modal
inessive hullámban hullámokban
superessive hullámon hullámokon
adessive hullámnál hullámoknál
illative hullámba hullámokba
sublative hullámra hullámokra
allative hullámhoz hullámokhoz
elative hullámból hullámokból
delative hullámról hullámokról
ablative hullámtól hullámoktól
Possessive forms of hullám
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hullámom hullámaim
2nd person sing. hullámod hullámaid
3rd person sing. hulláma hullámai
1st person plural hullámunk hullámaink
2nd person plural hullámotok hullámaitok
3rd person plural hullámuk hullámaik
Derived terms[edit]

(Compound words)

Etymology 2[edit]

hulla +‎ -m(possessive suffix)

Noun[edit]

hullám

  1. first-person singular (single possession) possessive of hulla
Declension[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative hullám
accusative hullámat
dative hullámnak
instrumental hullámmal
causal-final hullámért
translative hullámmá
terminative hullámig
essive-formal hullámként
essive-modal
inessive hullámban
superessive hullámon
adessive hullámnál
illative hullámba
sublative hullámra
allative hullámhoz
elative hullámból
delative hullámról
ablative hullámtól