imádkozik

Hungarian

Etymology

imád +‎ -kozik

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈimaːtkozik]
• Hyphenation: imád‧ko‧zik
• Rhymes: -ozik

Verb

imádkozik

1. (intransitive, religion) to pray (to communicate with God for any reason)

Conjugation

conjugation of imádkozik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	imádkozom or imádkozok	imádkozol	imádkozik	imádkozunk	imádkoztok	imádkoznak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	imádkoztam	imádkoztál	imádkozott	imádkoztunk	imádkoztatok	imádkoztak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	imádkoznék	imádkoznál	imádkozna	imádkoznánk	imádkoznátok	imádkoznának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	imádkozzak  or imádkozzam	imádkozz or imádkozzál	imádkozzon	imádkozzunk	imádkozzatok	imádkozzanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	imádkozni		imádkoznom	imádkoznod	imádkoznia	imádkoznunk	imádkoznotok	imádkozniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			imádkozás	imádkozó	imádkozott	―	imádkozva	imádkozhat

Derived terms

• imádkozás
• imádkoztat

 

(With verbal prefixes):

• elimádkozik
• leimádkozik
• ráimádkozik
• végigimádkozik
• visszaimádkozik

Further reading

• imádkozik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN