jelentés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

jelent +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈjɛlɛnteːʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: je‧len‧tés

Noun[edit]

jelentés ‎(plural jelentések)

  1. meaning
  2. report (information describing events)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jelentés jelentések
accusative jelentést jelentéseket
dative jelentésnek jelentéseknek
instrumental jelentéssel jelentésekkel
causal-final jelentésért jelentésekért
translative jelentéssé jelentésekké
terminative jelentésig jelentésekig
essive-formal jelentésként jelentésekként
essive-modal
inessive jelentésben jelentésekben
superessive jelentésen jelentéseken
adessive jelentésnél jelentéseknél
illative jelentésbe jelentésekbe
sublative jelentésre jelentésekre
allative jelentéshez jelentésekhez
elative jelentésből jelentésekből
delative jelentésről jelentésekről
ablative jelentéstől jelentésektől
Possessive forms of jelentés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jelentésem jelentéseim
2nd person sing. jelentésed jelentéseid
3rd person sing. jelentése jelentései
1st person plural jelentésünk jelentéseink
2nd person plural jelentésetek jelentéseitek
3rd person plural jelentésük jelentéseik

Derived terms[edit]