káplár

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: kaplar

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German Korporal, from Italian caporale, from capo (head, leader) from Latin caput (head).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkaːplaːr]
  • Rhymes: -aːr
  • Hyphenation: káp‧lár

Noun

[edit]

káplár (plural káplárok)

  1. (archaic) corporal
    Synonym: tizedes

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative káplár káplárok
accusative káplárt káplárokat
dative káplárnak káplároknak
instrumental káplárral káplárokkal
causal-final káplárért káplárokért
translative káplárrá káplárokká
terminative káplárig káplárokig
essive-formal káplárként káplárokként
essive-modal
inessive káplárban káplárokban
superessive kápláron káplárokon
adessive káplárnál káplároknál
illative káplárba káplárokba
sublative káplárra káplárokra
allative káplárhoz káplárokhoz
elative káplárból káplárokból
delative káplárról káplárokról
ablative káplártól káplároktól
non-attributive
possessive - singular
kápláré káplároké
non-attributive
possessive - plural
kápláréi káplárokéi
Possessive forms of káplár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. káplárom kápláraim, káplárjaim
2nd person sing. káplárod kápláraid, káplárjaid
3rd person sing. káplára, káplárja káplárai, káplárjai
1st person plural káplárunk kápláraink, káplárjaink
2nd person plural káplárotok kápláraitok, káplárjaitok
3rd person plural kápláruk, káplárjuk kápláraik, káplárjaik

Further reading

[edit]
  • káplár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN