kén

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: ken, kěn, kèn, Ken, KEN, and -ken

Breton[edit]

Preposition[edit]

kén

  1. until

Hungarian[edit]

Hungarian Wikipedia has an article on:

Wikipedia hu

Etymology[edit]

Of unknown origin.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkeːn]
  • (file)
  • Hyphenation: kén

Noun[edit]

kén ‎(plural kének)

  1. sulfur, sulphur (symbol: S)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kén kének
accusative ként kéneket
dative kénnek kéneknek
instrumental kénnel kénekkel
causal-final kénért kénekért
translative kénné kénekké
terminative kénig kénekig
essive-formal kénként kénekként
essive-modal
inessive kénben kénekben
superessive kénen kéneken
adessive kénnél kéneknél
illative kénbe kénekbe
sublative kénre kénekre
allative kénhez kénekhez
elative kénből kénekből
delative kénről kénekről
ablative kéntől kénektől
Possessive forms of kén
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kénem kénjeim
2nd person sing. kéned kénjeid
3rd person sing. kénje kénjei
1st person plural kénünk kénjeink
2nd person plural kénetek kénjeitek
3rd person plural kénjük kénjeik

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Vietnamese[edit]

Etymology[edit]

Non-Sino-Vietnamese reading of Chinese (“cocoon”; SV: kiển)

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

(classifier cái) kén ‎(, , )

  1. (entomology) a cocoon