kényelem

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kény +‎ -elem

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkeːɲɛlɛm]
  • Hyphenation: ké‧nye‧lem

Noun[edit]

kényelem ‎(plural kényelmek)

  1. comfort

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kényelem kényelmek
accusative kényelmet kényelmeket
dative kényelemnek kényelmeknek
instrumental kényelemmel kényelmekkel
causal-final kényelemért kényelmekért
translative kényelemmé kényelmekké
terminative kényelemig kényelmekig
essive-formal kényelemként kényelmekként
essive-modal
inessive kényelemben kényelmekben
superessive kényelmen kényelmeken
adessive kényelemnél kényelmeknél
illative kényelembe kényelmekbe
sublative kényelemre kényelmekre
allative kényelemhez kényelmekhez
elative kényelemből kényelmekből
delative kényelemről kényelmekről
ablative kényelemtől kényelmektől
Possessive forms of kényelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kényelmem kényelmeim
2nd person sing. kényelmed kényelmeid
3rd person sing. kényelme kényelmei
1st person plural kényelmünk kényelmeink
2nd person plural kényelmetek kényelmeitek
3rd person plural kényelmük kényelmeik

Derived terms[edit]