képesítés

Hungarian[edit]

képesítés (plural képesítések)

qualification, certificate (an ability or attribute that aids someone's chances of qualifying for something; specifically, completed professional training)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	képesítés	képesítések
accusative	képesítést	képesítéseket
dative	képesítésnek	képesítéseknek
instrumental	képesítéssel	képesítésekkel
causal-final	képesítésért	képesítésekért
translative	képesítéssé	képesítésekké
terminative	képesítésig	képesítésekig
essive-formal	képesítésként	képesítésekként
essive-modal	—	—
inessive	képesítésben	képesítésekben
superessive	képesítésen	képesítéseken
adessive	képesítésnél	képesítéseknél
illative	képesítésbe	képesítésekbe
sublative	képesítésre	képesítésekre
allative	képesítéshez	képesítésekhez
elative	képesítésből	képesítésekből
delative	képesítésről	képesítésekről
ablative	képesítéstől	képesítésektől
non-attributive possessive - singular	képesítésé	képesítéseké
non-attributive possessive - plural	képesítéséi	képesítésekéi

Possessive forms of képesítés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	képesítésem	képesítéseim
2nd person sing.	képesítésed	képesítéseid
3rd person sing.	képesítése	képesítései
1st person plural	képesítésünk	képesítéseink
2nd person plural	képesítésetek	képesítéseitek
3rd person plural	képesítésük	képesítéseik