képzett
Contents
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
képzett (comparative képzettebb, superlative legképzettebb)
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | képzett | képzettek |
accusative | képzettet | képzetteket |
dative | képzettnek | képzetteknek |
instrumental | képzettel | képzettekkel |
causal-final | képzettért | képzettekért |
translative | képzetté | képzettekké |
terminative | képzettig | képzettekig |
essive-formal | képzettként | képzettekként |
essive-modal | — | — |
inessive | képzettben | képzettekben |
superessive | képzetten | képzetteken |
adessive | képzettnél | képzetteknél |
illative | képzettbe | képzettekbe |
sublative | képzettre | képzettekre |
allative | képzetthez | képzettekhez |
elative | képzettből | képzettekből |
delative | képzettről | képzettekről |
ablative | képzettől | képzettektől |
Derived terms[edit]
Verb[edit]
képzett
- past participle of képez
- third-person singular indicative past indefinite of képez