képzett

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

képez +‎ -ett

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkeːbzɛtː]
  • (file)
  • Hyphenation: kép‧zett

Adjective[edit]

képzett (comparative képzettebb, superlative legképzettebb)

  1. skilled, educated

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative képzett képzettek
accusative képzettet képzetteket
dative képzettnek képzetteknek
instrumental képzettel képzettekkel
causal-final képzettért képzettekért
translative képzetté képzettekké
terminative képzettig képzettekig
essive-formal képzettként képzettekként
essive-modal
inessive képzettben képzettekben
superessive képzetten képzetteken
adessive képzettnél képzetteknél
illative képzettbe képzettekbe
sublative képzettre képzettekre
allative képzetthez képzettekhez
elative képzettből képzettekből
delative képzettről képzettekről
ablative képzettől képzettektől

Derived terms[edit]

Verb[edit]

képzett

  1. past participle of képez
  2. third-person singular indicative past indefinite of képez