kérlelhetetlen

Hungarian

Etymology

From kérlel (“to plead”) +‎ -hetetlen (“un- ... -able”, adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːrlɛlɦɛtɛtlɛn]
• Hyphenation: kér‧lel‧he‧tet‧len
• Rhymes: -ɛn

Adjective

kérlelhetetlen (comparative kérlelhetetlenebb, superlative legkérlelhetetlenebb)

1. (of a person) implacable, inexorable (unable to be persuaded)
2. (figurative, of a thing) inexorable, inevitable (impossible to prevent or stop)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	kérlelhetetlen	kérlelhetetlenek
accusative	kérlelhetetlent	kérlelhetetleneket
dative	kérlelhetetlennek	kérlelhetetleneknek
instrumental	kérlelhetetlennel	kérlelhetetlenekkel
causal-final	kérlelhetetlenért	kérlelhetetlenekért
translative	kérlelhetetlenné	kérlelhetetlenekké
terminative	kérlelhetetlenig	kérlelhetetlenekig
essive-formal	kérlelhetetlenként	kérlelhetetlenekként
essive-modal	kérlelhetetlenül	—
inessive	kérlelhetetlenben	kérlelhetetlenekben
superessive	kérlelhetetlenen	kérlelhetetleneken
adessive	kérlelhetetlennél	kérlelhetetleneknél
illative	kérlelhetetlenbe	kérlelhetetlenekbe
sublative	kérlelhetetlenre	kérlelhetetlenekre
allative	kérlelhetetlenhez	kérlelhetetlenekhez
elative	kérlelhetetlenből	kérlelhetetlenekből
delative	kérlelhetetlenről	kérlelhetetlenekről
ablative	kérlelhetetlentől	kérlelhetetlenektől
non-attributive possessive – singular	kérlelhetetlené	kérlelhetetleneké
non-attributive possessive – plural	kérlelhetetlenéi	kérlelhetetlenekéi

Derived terms

• kérlelhetetlenség
• kérlelhetetlenül

Further reading

• kérlelhetetlen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.