kórterem

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kór +‎ terem

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkoːrtɛrɛm]
  • Hyphenation: kór‧te‧rem

Noun[edit]

kórterem (plural kórtermek)

  1. ward (hospital room)
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kórterem kórtermek
accusative kórtermet kórtermeket
dative kórteremnek kórtermeknek
instrumental kórteremmel kórtermekkel
causal-final kórteremért kórtermekért
translative kórteremmé kórtermekké
terminative kórteremig kórtermekig
essive-formal kórteremként kórtermekként
essive-modal
inessive kórteremben kórtermekben
superessive kórtermen kórtermeken
adessive kórteremnél kórtermeknél
illative kórterembe kórtermekbe
sublative kórteremre kórtermekre
allative kórteremhez kórtermekhez
elative kórteremből kórtermekből
delative kórteremről kórtermekről
ablative kórteremtől kórtermektől
Possessive forms of kórterem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kórtermem kórtermeim
2nd person sing. kórtermed kórtermeid
3rd person sing. kórterme kórtermei
1st person plural kórtermünk kórtermeink
2nd person plural kórtermetek kórtermeitek
3rd person plural kórtermük kórtermeik