kötött

Hungarian

Etymology

köt (“to bind, tie, knit”) +‎ -ött (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøtøtː]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: kö‧tött
• Rhymes: -øtː

Verb

kötött

1. third-person singular indicative past indefinite of köt

Participle

kötött

1. past participle of köt: bound, tied, knitted etc.

Adjective

kötött (comparative kötöttebb, superlative legkötöttebb)

1. strict, fixed

   kötött formátum ― strict format

   kötött munkaidő ― fixed working hours

2. (grammar) bound

   Antonym: szabad

3. knitted

   kötött sapka ― knitted hat

4. (of a book) bound

   Antonym: fűzött (“stitched”)

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kötött	kötöttek
accusative	kötöttet	kötötteket
dative	kötöttnek	kötötteknek
instrumental	kötöttel	kötöttekkel
causal-final	kötöttért	kötöttekért
translative	kötötté	kötöttekké
terminative	kötöttig	kötöttekig
essive-formal	kötöttként	kötöttekként
essive-modal	—	—
inessive	kötöttben	kötöttekben
superessive	kötöttön	kötötteken
adessive	kötöttnél	kötötteknél
illative	kötöttbe	kötöttekbe
sublative	kötöttre	kötöttekre
allative	kötötthöz	kötöttekhez
elative	kötöttből	kötöttekből
delative	kötöttről	kötöttekről
ablative	kötöttől	kötöttektől
non-attributive possessive - singular	kötötté	kötötteké
non-attributive possessive - plural	kötöttéi	kötöttekéi

Further reading

• kötött in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN