kötelezett

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kötelez +‎ -ett

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøtɛlɛzɛtː]
  • Hyphenation: kö‧te‧le‧zett

Adjective[edit]

kötelezett (comparative kötelezettebb, superlative legkötelezettebb)

  1. obliged, bound

Derived terms[edit]

Noun[edit]

kötelezett (plural kötelezettek)

  1. obligor, obligant

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kötelezett kötelezettek
accusative kötelezettet kötelezetteket
dative kötelezettnek kötelezetteknek
instrumental kötelezettel kötelezettekkel
causal-final kötelezettért kötelezettekért
translative kötelezetté kötelezettekké
terminative kötelezettig kötelezettekig
essive-formal kötelezettként kötelezettekként
essive-modal
inessive kötelezettben kötelezettekben
superessive kötelezetten kötelezetteken
adessive kötelezettnél kötelezetteknél
illative kötelezettbe kötelezettekbe
sublative kötelezettre kötelezettekre
allative kötelezetthez kötelezettekhez
elative kötelezettből kötelezettekből
delative kötelezettről kötelezettekről
ablative kötelezettől kötelezettektől
Possessive forms of kötelezett
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötelezettem kötelezettjeim
2nd person sing. kötelezetted kötelezettjeid
3rd person sing. kötelezettje kötelezettjei
1st person plural kötelezettünk kötelezettjeink
2nd person plural kötelezettetek kötelezettjeitek
3rd person plural kötelezettjük kötelezettjeik

Verb[edit]

kötelezett

  1. past participle of kötelez
  2. third-person singular indicative past indefinite of kötelez