kötvény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

köt +‎ -vény. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøtveːɲ]
  • Hyphenation: köt‧vény

Noun[edit]

kötvény (plural kötvények)

  1. bond, policy (a documentary obligation)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kötvény kötvények
accusative kötvényt kötvényeket
dative kötvénynek kötvényeknek
instrumental kötvénnyel kötvényekkel
causal-final kötvényért kötvényekért
translative kötvénnyé kötvényekké
terminative kötvényig kötvényekig
essive-formal kötvényként kötvényekként
essive-modal
inessive kötvényben kötvényekben
superessive kötvényen kötvényeken
adessive kötvénynél kötvényeknél
illative kötvénybe kötvényekbe
sublative kötvényre kötvényekre
allative kötvényhez kötvényekhez
elative kötvényből kötvényekből
delative kötvényről kötvényekről
ablative kötvénytől kötvényektől
Possessive forms of kötvény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötvényem kötvényeim
2nd person sing. kötvényed kötvényeid
3rd person sing. kötvénye kötvényei
1st person plural kötvényünk kötvényeink
2nd person plural kötvényetek kötvényeitek
3rd person plural kötvényük kötvényeik

Derived terms[edit]