közönség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the old noun közön (common, general, usual) +‎ -ség [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøzønʃeːɡ]
  • (file)
  • Hyphenation: kö‧zön‧ség

Noun[edit]

közönség (plural közönségek)

  1. audience (a group of people seeing a performance)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative közönség közönségek
accusative közönséget közönségeket
dative közönségnek közönségeknek
instrumental közönséggel közönségekkel
causal-final közönségért közönségekért
translative közönséggé közönségekké
terminative közönségig közönségekig
essive-formal közönségként közönségekként
essive-modal
inessive közönségben közönségekben
superessive közönségen közönségeken
adessive közönségnél közönségeknél
illative közönségbe közönségekbe
sublative közönségre közönségekre
allative közönséghez közönségekhez
elative közönségből közönségekből
delative közönségről közönségekről
ablative közönségtől közönségektől
Possessive forms of közönség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. közönségem közönségeim
2nd person sing. közönséged közönségeid
3rd person sing. közönsége közönségei
1st person plural közönségünk közönségeink
2nd person plural közönségetek közönségeitek
3rd person plural közönségük közönségeik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):

References[edit]