közoktatás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

köz +‎ oktatás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøzoktɒtaːʃ]
  • Hyphenation: köz‧ok‧ta‧tás

Noun[edit]

közoktatás (plural közoktatások)

  1. public education

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative közoktatás közoktatások
accusative közoktatást közoktatásokat
dative közoktatásnak közoktatásoknak
instrumental közoktatással közoktatásokkal
causal-final közoktatásért közoktatásokért
translative közoktatássá közoktatásokká
terminative közoktatásig közoktatásokig
essive-formal közoktatásként közoktatásokként
essive-modal
inessive közoktatásban közoktatásokban
superessive közoktatáson közoktatásokon
adessive közoktatásnál közoktatásoknál
illative közoktatásba közoktatásokba
sublative közoktatásra közoktatásokra
allative közoktatáshoz közoktatásokhoz
elative közoktatásból közoktatásokból
delative közoktatásról közoktatásokról
ablative közoktatástól közoktatásoktól
non-attributive
possessive - singular
közoktatásé közoktatásoké
non-attributive
possessive - plural
közoktatáséi közoktatásokéi
Possessive forms of közoktatás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. közoktatásom közoktatásaim
2nd person sing. közoktatásod közoktatásaid
3rd person sing. közoktatása közoktatásai
1st person plural közoktatásunk közoktatásaink
2nd person plural közoktatásotok közoktatásaitok
3rd person plural közoktatásuk közoktatásaik

Further reading[edit]