különös

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

külön +‎ -ös

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkylønøʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: kü‧lö‧nös

Adjective[edit]

különös (comparative különösebb, superlative legkülönösebb)

  1. strange (not normal)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative különös különösek
accusative különöset különöseket
dative különösnek különöseknek
instrumental különössel különösekkel
causal-final különösért különösekért
translative különössé különösekké
terminative különösig különösekig
essive-formal különösként különösekként
essive-modal
inessive különösben különösekben
superessive különösön különöseken
adessive különösnél különöseknél
illative különösbe különösekbe
sublative különösre különösekre
allative különöshöz különösekhez
elative különösből különösekből
delative különösről különösekről
ablative különöstől különösektől

Derived terms[edit]