kantár

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

kantár

Etymology[edit]

From a Turkic language.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkɒntaːr/
  • Hyphenation: kan‧tár

Noun[edit]

kantár ‎(plural kantárok)

  1. bridle

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative kantár kantárok
accusative kantárt kantárokat
dative kantárnak kantároknak
instrumental kantárral kantárokkal
causal-final kantárért kantárokért
translative kantárrá kantárokká
terminative kantárig kantárokig
essive-formal kantárként kantárokként
essive-modal
inessive kantárban kantárokban
superessive kantáron kantárokon
adessive kantárnál kantároknál
illative kantárba kantárokba
sublative kantárra kantárokra
allative kantárhoz kantárokhoz
elative kantárból kantárokból
delative kantárról kantárokról
ablative kantártól kantároktól
Possessive forms of kantár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kantárom kantárjaim
2nd person sing. kantárod kantárjaid
3rd person sing. kantárja kantárjai
1st person plural kantárunk kantárjaink
2nd person plural kantárotok kantárjaitok
3rd person plural kantárjuk kantárjaik

See also[edit]