kedély

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ked +‎ -ély, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkɛdeːj/
  • Hyphenation: ke‧dély

Noun[edit]

kedély ‎(plural kedélyek)

  1. temper, humour (state of mind)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kedély kedélyek
accusative kedélyt kedélyeket
dative kedélynek kedélyeknek
instrumental kedéllyel kedélyekkel
causal-final kedélyért kedélyekért
translative kedéllyé kedélyekké
terminative kedélyig kedélyekig
essive-formal kedélyként kedélyekként
essive-modal
inessive kedélyben kedélyekben
superessive kedélyen kedélyeken
adessive kedélynél kedélyeknél
illative kedélybe kedélyekbe
sublative kedélyre kedélyekre
allative kedélyhez kedélyekhez
elative kedélyből kedélyekből
delative kedélyről kedélyekről
ablative kedélytől kedélyektől
Possessive forms of kedély
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kedélyem kedélyeim
2nd person sing. kedélyed kedélyeid
3rd person sing. kedélye kedélyei
1st person plural kedélyünk kedélyeink
2nd person plural kedélyetek kedélyeitek
3rd person plural kedélyük kedélyeik

Derived terms[edit]

(Compound words):

See also[edit]