kerevet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Ottoman Turkish كروت(kerevet, bedstead), from Greek κρεβάτι(kreváti, bed), from Ancient Greek κράββατος(krábbatos, mattress).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛrɛvɛt]
  • (file)
  • Hyphenation: ke‧re‧vet

Noun[edit]

kerevet ‎(plural kerevetek)

  1. ottoman (sofa)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kerevet kerevetek
accusative kerevetet kereveteket
dative kerevetnek kereveteknek
instrumental kerevettel kerevetekkel
causal-final kerevetért kerevetekért
translative kerevetté kerevetekké
terminative kerevetig kerevetekig
essive-formal kerevetként kerevetekként
essive-modal
inessive kerevetben kerevetekben
superessive kereveten kereveteken
adessive kerevetnél kereveteknél
illative kerevetbe kerevetekbe
sublative kerevetre kerevetekre
allative kerevethez kerevetekhez
elative kerevetből kerevetekből
delative kerevetről kerevetekről
ablative kerevettől kerevetektől
Possessive forms of kerevet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kerevetem kereveteim
2nd person sing. kereveted kereveteid
3rd person sing. kerevete kerevetei
1st person plural kerevetünk kereveteink
2nd person plural kerevetetek kereveteitek
3rd person plural kerevetük kereveteik

Synonyms[edit]


Turkish[edit]

Etymology[edit]

Borrowing from Greek κρεβάτι(kreváti).

Noun[edit]

kerevet ‎(definite accusative kereveti, plural kerevetler)

  1. plank bed
  2. wooden bedstead