kommunikáció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From English communication, from Latin communicatio[1] +‎ -áció.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkomːunikaːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: kom‧mu‧ni‧ká‧ció

Noun[edit]

kommunikáció ‎(plural kommunikációk)

  1. communication

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kommunikáció kommunikációk
accusative kommunikációt kommunikációkat
dative kommunikációnak kommunikációknak
instrumental kommunikációval kommunikációkkal
causal-final kommunikációért kommunikációkért
translative kommunikációvá kommunikációkká
terminative kommunikációig kommunikációkig
essive-formal kommunikációként kommunikációkként
essive-modal
inessive kommunikációban kommunikációkban
superessive kommunikáción kommunikációkon
adessive kommunikációnál kommunikációknál
illative kommunikációba kommunikációkba
sublative kommunikációra kommunikációkra
allative kommunikációhoz kommunikációkhoz
elative kommunikációból kommunikációkból
delative kommunikációról kommunikációkról
ablative kommunikációtól kommunikációktól
Possessive forms of kommunikáció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kommunikációm kommunikációim
2nd person sing. kommunikációd kommunikációid
3rd person sing. kommunikációja kommunikációi
1st person plural kommunikációnk kommunikációink
2nd person plural kommunikációtok kommunikációitok
3rd person plural kommunikációjuk kommunikációik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2