konstrukció

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin cōnstrūctiō. With -ció ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkonʃtrukt͡sijoː]
• Hyphenation: konst‧ruk‧ció
• Rhymes: -joː

Noun

konstrukció (plural konstrukciók)

1. construction

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	konstrukció	konstrukciók
accusative	konstrukciót	konstrukciókat
dative	konstrukciónak	konstrukcióknak
instrumental	konstrukcióval	konstrukciókkal
causal-final	konstrukcióért	konstrukciókért
translative	konstrukcióvá	konstrukciókká
terminative	konstrukcióig	konstrukciókig
essive-formal	konstrukcióként	konstrukciókként
essive-modal	—	—
inessive	konstrukcióban	konstrukciókban
superessive	konstrukción	konstrukciókon
adessive	konstrukciónál	konstrukcióknál
illative	konstrukcióba	konstrukciókba
sublative	konstrukcióra	konstrukciókra
allative	konstrukcióhoz	konstrukciókhoz
elative	konstrukcióból	konstrukciókból
delative	konstrukcióról	konstrukciókról
ablative	konstrukciótól	konstrukcióktól
non-attributive possessive - singular	konstrukcióé	konstrukcióké
non-attributive possessive - plural	konstrukcióéi	konstrukciókéi

Possessive forms of konstrukció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	konstrukcióm	konstrukcióim
2nd person sing.	konstrukciód	konstrukcióid
3rd person sing.	konstrukciója	konstrukciói
1st person plural	konstrukciónk	konstrukcióink
2nd person plural	konstrukciótok	konstrukcióitok
3rd person plural	konstrukciójuk	konstrukcióik

Derived terms

• konstrukciójú
• konstrukciós

 

Related terms

• konstruál, rekonstruál
• konstruktív

 

Further reading

• konstrukció in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN