konzulátus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin consulatus[1] with +‎ -átus ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkonzulaːtuʃ]
  • Hyphenation: kon‧zu‧lá‧tus

Noun[edit]

konzulátus (plural konzulátusok)

  1. consulate

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative konzulátus konzulátusok
accusative konzulátust konzulátusokat
dative konzulátusnak konzulátusoknak
instrumental konzulátussal konzulátusokkal
causal-final konzulátusért konzulátusokért
translative konzulátussá konzulátusokká
terminative konzulátusig konzulátusokig
essive-formal konzulátusként konzulátusokként
essive-modal
inessive konzulátusban konzulátusokban
superessive konzulátuson konzulátusokon
adessive konzulátusnál konzulátusoknál
illative konzulátusba konzulátusokba
sublative konzulátusra konzulátusokra
allative konzulátushoz konzulátusokhoz
elative konzulátusból konzulátusokból
delative konzulátusról konzulátusokról
ablative konzulátustól konzulátusoktól
Possessive forms of konzulátus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. konzulátusom konzulátusaim
2nd person sing. konzulátusod konzulátusaid
3rd person sing. konzulátusa konzulátusai
1st person plural konzulátusunk konzulátusaink
2nd person plural konzulátusotok konzulátusaitok
3rd person plural konzulátusuk konzulátusaik

References[edit]