kutató

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

present participle of kutat

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkutɒtoː]
  • Hyphenation: ku‧ta‧tó

Adjective[edit]

kutató (not comparable)

  1. searching, exploring, exploratory

Derived terms[edit]

Noun[edit]

kutató ‎(plural kutatók)

  1. researcher, explorer

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative kutató kutatók
accusative kutatót kutatókat
dative kutatónak kutatóknak
instrumental kutatóval kutatókkal
causal-final kutatóért kutatókért
translative kutatóvá kutatókká
terminative kutatóig kutatókig
essive-formal kutatóként kutatókként
essive-modal
inessive kutatóban kutatókban
superessive kutatón kutatókon
adessive kutatónál kutatóknál
illative kutatóba kutatókba
sublative kutatóra kutatókra
allative kutatóhoz kutatókhoz
elative kutatóból kutatókból
delative kutatóról kutatókról
ablative kutatótól kutatóktól
Possessive forms of kutató
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kutatóm kutatóim
2nd person sing. kutatód kutatóid
3rd person sing. kutatója kutatói
1st person plural kutatónk kutatóink
2nd person plural kutatótok kutatóitok
3rd person plural kutatójuk kutatóik

Derived terms[edit]