láncszem

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

lánc +‎ szem

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈlaːnt͡ssɛm]
  • Hyphenation: lánc‧szem

Noun[edit]

láncszem ‎(plural láncszemek)

  1. link (element of a chain)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative láncszem láncszemek
accusative láncszemet láncszemeket
dative láncszemnek láncszemeknek
instrumental láncszemmel láncszemekkel
causal-final láncszemért láncszemekért
translative láncszemmé láncszemekké
terminative láncszemig láncszemekig
essive-formal láncszemként láncszemekként
essive-modal
inessive láncszemben láncszemekben
superessive láncszemen láncszemeken
adessive láncszemnél láncszemeknél
illative láncszembe láncszemekbe
sublative láncszemre láncszemekre
allative láncszemhez láncszemekhez
elative láncszemből láncszemekből
delative láncszemről láncszemekről
ablative láncszemtől láncszemektől
Possessive forms of láncszem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. láncszemem láncszemeim
2nd person sing. láncszemed láncszemeid
3rd person sing. láncszeme láncszemei
1st person plural láncszemünk láncszemeink
2nd person plural láncszemetek láncszemeitek
3rd person plural láncszemük láncszemeik