logikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Medieval Latin logicus.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈloɡikuʃ]
  • Hyphenation: lo‧gi‧kus

Adjective[edit]

logikus (comparative logikusabb, superlative leglogikusabb)

  1. logical (in agreement with the principles of logic)

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative logikus logikusak
accusative logikusat logikusakat
dative logikusnak logikusaknak
instrumental logikussal logikusakkal
causal-final logikusért logikusakért
translative logikussá logikusakká
terminative logikusig logikusakig
essive-formal logikusként logikusakként
essive-modal
inessive logikusban logikusakban
superessive logikuson logikusakon
adessive logikusnál logikusaknál
illative logikusba logikusakba
sublative logikusra logikusakra
allative logikushoz logikusakhoz
elative logikusból logikusakból
delative logikusról logikusakról
ablative logikustól logikusaktól

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2