mánia

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin mania, from Ancient Greek μανία (manía). First attested in 1791.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmaːnijɒ]
• Hyphenation: má‧nia
• Rhymes: -jɒ

Noun

mánia (plural mániák)

1. (psychiatry) mania

   A beteg üldözési mániában szenved. ― The patient suffers from persecutory mania.

2. (derogatory) obsession (a habit that has almost become a pathological passion)

   Synonyms: rögeszme, hóbort, szenvedély

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	mánia	mániák
accusative	mániát	mániákat
dative	mániának	mániáknak
instrumental	mániával	mániákkal
causal-final	mániáért	mániákért
translative	mániává	mániákká
terminative	mániáig	mániákig
essive-formal	mániaként	mániákként
essive-modal	—	—
inessive	mániában	mániákban
superessive	mánián	mániákon
adessive	mániánál	mániáknál
illative	mániába	mániákba
sublative	mániára	mániákra
allative	mániához	mániákhoz
elative	mániából	mániákból
delative	mániáról	mániákról
ablative	mániától	mániáktól
non-attributive possessive – singular	mániáé	mániáké
non-attributive possessive – plural	mániáéi	mániákéi

Possessive forms of mánia

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mániám	mániáim
2nd person sing.	mániád	mániáid
3rd person sing.	mániája	mániái
1st person plural	mániánk	mániáink
2nd person plural	mániátok	mániáitok
3rd person plural	mániájuk	mániáik

Derived terms

Compound words

• munkamánia
• pirománia

Further reading

• mánia in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.