mancs

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: Mancs

Catalan

[edit]

Pronunciation

[edit]

Adjective

[edit]

mancs

  1. plural of manc

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Of unknown origin.[1]

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

mancs (plural mancsok)

  1. paw

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mancs mancsok
accusative mancsot mancsokat
dative mancsnak mancsoknak
instrumental manccsal mancsokkal
causal-final mancsért mancsokért
translative manccsá mancsokká
terminative mancsig mancsokig
essive-formal mancsként mancsokként
essive-modal
inessive mancsban mancsokban
superessive mancson mancsokon
adessive mancsnál mancsoknál
illative mancsba mancsokba
sublative mancsra mancsokra
allative mancshoz mancsokhoz
elative mancsból mancsokból
delative mancsról mancsokról
ablative mancstól mancsoktól
non-attributive
possessive - singular
mancsé mancsoké
non-attributive
possessive - plural
mancséi mancsokéi
Possessive forms of mancs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mancsom mancsaim
2nd person sing. mancsod mancsaid
3rd person sing. mancsa mancsai
1st person plural mancsunk mancsaink
2nd person plural mancsotok mancsaitok
3rd person plural mancsuk mancsaik

References

[edit]
  1. ^ mancs in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • mancs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN