maradék

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

marad +‎ -ék

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɒrɒdeːk]
  • Hyphenation: ma‧ra‧dék

Noun[edit]

maradék ‎(plural maradékok)

  1. leftover, remnant, remains, residue, remainder (that remains, that is still there)
  2. (mathematics) remainder
  3. (archaic) offspring, descendant
    • 1836, A’ kijelentett vallásnak rövid históriája,[1] chapter 2, page 4–5:
      Ezen Kain megharagudván, megölte testvérjét Ábelt, [] Az ő maradékai között nevezetesek: Hánók, Irád, Menhujáel,[sic] Methusáel, és Lámek.

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative maradék maradékok
accusative maradékot maradékokat
dative maradéknak maradékoknak
instrumental maradékkal maradékokkal
causal-final maradékért maradékokért
translative maradékká maradékokká
terminative maradékig maradékokig
essive-formal maradékként maradékokként
essive-modal
inessive maradékban maradékokban
superessive maradékon maradékokon
adessive maradéknál maradékoknál
illative maradékba maradékokba
sublative maradékra maradékokra
allative maradékhoz maradékokhoz
elative maradékból maradékokból
delative maradékról maradékokról
ablative maradéktól maradékoktól
Possessive forms of maradék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. maradékom maradékaim
2nd person sing. maradékod maradékaid
3rd person sing. maradéka maradékai
1st person plural maradékunk maradékaink
2nd person plural maradékotok maradékaitok
3rd person plural maradékuk maradékaik

Derived terms[edit]