megbízatás

Hungarian

Etymology

megbíz (“to entrust, charge”) +‎ -at(ik) (passive-forming suffix) + -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡbiːzɒtaːʃ], [ˈmɛɡbizɒtaːʃ]
• Hyphenation: meg‧bí‧za‧tás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

megbízatás (plural megbízatások)

1. commission, mandate, charge, remit, assignment, errand

   Synonyms: megbízás, küldetés, felhatalmazás, feladat

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	megbízatás	megbízatások
accusative	megbízatást	megbízatásokat
dative	megbízatásnak	megbízatásoknak
instrumental	megbízatással	megbízatásokkal
causal-final	megbízatásért	megbízatásokért
translative	megbízatássá	megbízatásokká
terminative	megbízatásig	megbízatásokig
essive-formal	megbízatásként	megbízatásokként
essive-modal	megbízatásul	—
inessive	megbízatásban	megbízatásokban
superessive	megbízatáson	megbízatásokon
adessive	megbízatásnál	megbízatásoknál
illative	megbízatásba	megbízatásokba
sublative	megbízatásra	megbízatásokra
allative	megbízatáshoz	megbízatásokhoz
elative	megbízatásból	megbízatásokból
delative	megbízatásról	megbízatásokról
ablative	megbízatástól	megbízatásoktól
non-attributive possessive - singular	megbízatásé	megbízatásoké
non-attributive possessive - plural	megbízatáséi	megbízatásokéi

Possessive forms of megbízatás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megbízatásom	megbízatásaim
2nd person sing.	megbízatásod	megbízatásaid
3rd person sing.	megbízatása	megbízatásai
1st person plural	megbízatásunk	megbízatásaink
2nd person plural	megbízatásotok	megbízatásaitok
3rd person plural	megbízatásuk	megbízatásaik

Derived terms

• megbízatású

Further reading

• megbízatás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN