megindító

Hungarian

Etymology

megindít +‎ -ó

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡindiːtoː]
• Hyphenation: meg‧in‧dí‧tó
• Rhymes: -toː

Participle

megindító

1. present participle of megindít

Adjective

megindító (comparative megindítóbb, superlative legmegindítóbb)

1. touching, moving

   Synonym: megható

Declension

Inflection of megindító
	singular	plural
nominative	megindító	megindítók megindítóak
accusative	megindítót	megindítókat megindítóakat
dative	megindítónak	megindítóknak megindítóaknak
instrumental	megindítóval	megindítókkal megindítóakkal
causal-final	megindítóért	megindítókért megindítóakért
translative	megindítóvá	megindítókká megindítóakká
terminative	megindítóig	megindítókig megindítóakig
essive-formal	megindítóként	megindítókként megindítóakként
essive-modal	—	—
inessive	megindítóban	megindítókban megindítóakban
superessive	megindítón	megindítókon megindítóakon
adessive	megindítónál	megindítóknál megindítóaknál
illative	megindítóba	megindítókba megindítóakba
sublative	megindítóra	megindítókra megindítóakra
allative	megindítóhoz	megindítókhoz megindítóakhoz
elative	megindítóból	megindítókból megindítóakból
delative	megindítóról	megindítókról megindítóakról
ablative	megindítótól	megindítóktól megindítóaktól
non-attributive possessive - singular	megindítóé	megindítóké megindítóaké
non-attributive possessive - plural	megindítóéi	megindítókéi megindítóakéi

Further reading

• megindító in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN