megjelent

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛɡjɛlɛnt]
  • (file)
  • Hyphenation: meg‧je‧lent

Etymology 1[edit]

megjelenik +‎ -t

Verb[edit]

megjelent

  1. third-person singular indicative past indefinite of megjelenik

Participle[edit]

megjelent

  1. past participle of megjelenik:
    1. published
    2. (someone) present (somewhere)
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megjelent megjelentek
accusative megjelentet megjelenteket
dative megjelentnek megjelenteknek
instrumental megjelenttel megjelentekkel
causal-final megjelentért megjelentekért
translative megjelentté megjelentekké
terminative megjelentig megjelentekig
essive-formal megjelentként megjelentekként
essive-modal
inessive megjelentben megjelentekben
superessive megjelenten megjelenteken
adessive megjelentnél megjelenteknél
illative megjelentbe megjelentekbe
sublative megjelentre megjelentekre
allative megjelenthez megjelentekhez
elative megjelentből megjelentekből
delative megjelentről megjelentekről
ablative megjelenttől megjelentektől
non-attributive
possessive - singular
megjelenté megjelenteké
non-attributive
possessive - plural
megjelentéi megjelentekéi

Noun[edit]

megjelent (plural megjelentek)

  1. (plural only) those present (somewhere)
  2. (plural only) those (that have been) published
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megjelentek
accusative megjelenteket
dative megjelenteknek
instrumental megjelentekkel
causal-final megjelentekért
translative megjelentekké
terminative megjelentekig
essive-formal megjelentekként
essive-modal
inessive megjelentekben
superessive megjelenteken
adessive megjelenteknél
illative megjelentekbe
sublative megjelentekre
allative megjelentekhez
elative megjelentekből
delative megjelentekről
ablative megjelentektől
non-attributive
possessive - singular
megjelenteké
non-attributive
possessive - plural
megjelentekéi

Etymology 2[edit]

meg- +‎ jelent

Verb[edit]

megjelent

  1. (transitive, archaic) Synonym of jelent, bejelent (to report)
  2. (reflexively, as megjelenti magát, with definite conjugation, archaic, of a dead person) to manifest itself, appear
    Synonym: (to haunt) kísért
Conjugation[edit]
Derived terms[edit]

Further reading[edit]

  • (published; present): megjelent in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • ([archaic] to report; to haunt): megjelent in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN